Bocsánat a kissé vulgáris címért, a képek láttán szerintem hamar megértik, miért ez a mondat villant be először elmém pöcegödrének mélyéről.
A történet annyi, hogy ezeket a cuccokat is a Szarvasi *************** ZRT.-re bíztam krómozásképp (sejtettem, hogy nem lesz szép, de arról nem volt szó, hogy használhatatlan is lezs utána). A kapaszkodón maradt egy körömhegynyi festék, amit nem tudtam semmivel sem leszedni, mert olyan mélyedésben volt, mondta az ismerősöm, aki bevitte, hogy nembaj, majd lesavazzuk... Hát jól le lett savazva, pedig majdnem egy órán át csiszoltam előtte itthon, hogy egyenletes felülete legyen, megjegyzem, fémtiszta volt mindkettő, amikor beadtam. Nagyjából másfél hete kaptam a telefont a fiától (akinek ezúton is köszönöm mégegyszer a kábelezésben való tevékeny részvételt), hogy:
-kész a cucc, elvihetem? Ezeröt lesz.
-Mondom jó, de annyiért csillogjon is.
15 perc múlva személyesen:
-"Hát nem lett a legszebb"
-(na itt jön a cím)

Előre meg lett beszélve, hogy zsugorcsövet raknak a ricnire épp azért, hogy ne fogyjon el legalább az illeszkedő felület, és a menet. (Megjegyezném, e kettő a krómozotton jobban mutatott, mielőtt bevittem)...

A srác rendes volt, nem kért végül ezért pénzt, de ezt én sajnáltam a legjobban, végülis nem ő, és valószínűleg nem is az apja volt ekkora gyökér, hanem ak, aki ezt addig áztatta, amíg papírvékony nem lett...