Az egész még kb 2 évvel ezelőtt kezdődött, mikoris kedvenc (és egyetlen) fizikatanárom, Joe bácsi megemlítette nekem egyik fizika fak't után, hogy volna a vejének egy 350-es jawája, de el szeretné adni, nem tudok egész véletlen rá vevőt?
Dehogynem tudtam! Éveken át egy 350-esre csorgott a nyálam, miután megtudtam, hogy mindez a szeretett, és rengeteg "orális élménnyel" együttjáró szerelgetés, festés, és ismételten szerelgetés után összehozott automata babettámba kerül, hetekig nem tudtam aludni. (szép emlékek... mire belőttem én azon a karbin az úszószintet...) szóval ugorjunk, meglett "A" Jawa. :)






















Örültem, mint majom a farkának, még aznap megpucolgattam, lepolíroztam, leápoltam a műbőrt, a krómokat, az alumíniumokat, beröffentettem, hajj, volt ott öröm, meg bódottá'! :)
Idővel kapott 4 gyári indexet, hátul az Ulo (moped) lámpát felváltotta a gyári, ezt követte a bukókeret, kapaszkodók, ETZ tárcsa, duplaműszeres műszerfal, hozzá tartozó fordulatszámmérős dekni, más már nem is jut eszembe, a végére így nézett ki:






















































Ekkor volt az, hogy vittem Ludmila (blogunk főhősnője, a csehszlovák amazon) hengereit fúrni az esztergályoshoz, akinek a lányát épp akkor látogatta meg egyik barátnője egy nagyon szép állapotú ETZ 125-el. Amíg előbbi Hölgy odabent készülődött, én picit elbeszélgettem utóbbival, mint kiderült, az ETZ-t romos állapotban vette, és saját maga (!) újította fel, és szóba került, hogy szeretne egy 350-est magának, a szomszédjában lévőt, amit viszont gyógyszer áron kínál az idős tulaj, így sajnos arra (egyenlőre) nincs remény. Ekkor felcsillant a szemem, és mondtam neki, hogy van itthon éppen egy eladó, de szeretném, ha jó kezekbe kerülne. Ezután elváltak útjaink, küldtem neki e-mailt a motor adataival, meg egy nagyon hosszú, ám annál részletesebb leírással, rövidke levelezés után kaptam tőle egy elég határozott mondatot: KELL. :)
Még aznap levettem a motor hirdetéseit a netről, minap kaptam egy levelet, összeszedte rá a megbeszélt összeget, jönne érte. (Na jó, ez majdnem így volt... :) ...igazából én mondtam neki, hogy vigye már el, mert nem tudom hova tenni, a pénzzel ráér, de félek, hogy megint összekarcolódik, mivel tavaly nyáron távollétemben apának sikeült egy 10 centi hosszú bevésést eszközölnie a tank tetjén)
Motort kitoltam, beleraktam a feltöltött akkut, és a fesszabályzót, amit a csepptankosból raktam vissza, tanksapka le, megnézem, van-e benzin. Benzin éppen van, ellenben a tank  belül 1-2 mm vastagon rozsdás. Na akkor ment el igazán az életkedvem... ez a tank tavaly ősszel még fémtiszta volt. Köszönöm a MOL-nak, hogy széb*szta a tankomat, javaslom, hogy soha ne tegyék el benzinnel a tankot télire, mostmár ne! Ugyanekkor az elektronika is csődöt mondott, mint másfél nap tyúkbélátnézés után kiderült, egyik fő kábel szakadt el, de úgy, hogy az kívülről nem látszott, mert a burkolata ép maradt, így is csak a véletlennek köszönhetem, hogy megtaláltam a hiba okát. Miután leereesztettem a benzint, akarommondani 5 liter benzinszagú 100%-os rostos baracklevet, kimostam a tankot, új csaptömítést tettem be, illetve a két különböző gyertyát kicseréltem két PAL N7-esre, első rúgásra indult, és mint a doxa óra, úgy járt. Tettem is vele egy-két búcsúkört, vigyorogtam, mint a tejbetök. Tegnapra befejeztem, ma pedig jött Dóra érte, és el is vittük (pontosabban ő tolta, mert "én motorom, én tolom" jeligével nem engedte át nekem ezt a szerepet) egy közeli garázssorra, ahol jelenleg is pihen. Napokkal ezelőtt agyalt is, vajon mi legyen a neve a Csehszlovák Telivérnek? Egy vérbeli cseh nevet választott: Jaroslav.
Ez a motor, ha nem is az általam legtöbbet használt motorja, mégis egy mérföldkőnek tekintek rá életemben, ekkor buzultam bele igazán a kéthengeresekbe, és köszönöm, hogy ez így alakulhatott, nem utolsó sorban sok-sok balesetmentes kilométert kívánok Dórának, Jaroslavnak, meg mindannyiójuknak, akik olvassák néhanapján ezt a blogot.

Zárásul itt egy rövidke videó még "régről":