Legutóbbi bejegyzésem óta rengeteg dolog történt: Egy éves lett a kapcsolatunk Ludmilával (nem, sajnos Ő nem egy szőke, Velké Popovice-i korombéli dögös leányzó, annál inkább egy 1972-es Tynec nad Sazavou-i Vöröske -mondjuk az első opciót bánnám a legkevésbé- báááár... az igazat megvallva egy Hradec Králove-i barnát is bírnék (Velorex)), megjártam Kristóf barátunkkal közös ismerősünkkel Gútát, voltunk az egykori Babetta gyárban, beszereztünk pár dolgot Mustanghoz, Babettához, illetve hoztunk gyári bowdeneket Svetlanának, voltunk Nagymegyeren is, onnan került egy Jawa 555 motorblokk, pár egyéb alkatrész, illetve egy eredeti Jawa Californian tank, és egy 19"-es nagy Jawa kerék. Örültem, mint az a bizonyos majom -na nem a köszörűköves, hanem a másik-. Azon a pár hétvégén, melyen otthon voltam, igazgattam a Csepelem vázát, blokktartóját, kuplungot parafáztam, összeraktam (még nem próbáltam, mert a Hódmezővásárhelyi titkosügynököm, és anyagbeszerzőm fityiszt mutat ahelyett, hogy a bowdeneket lemérné :)) ), és Svetlanát csinosítgattam: a szlovák blokkból áttettem a kuplungot, felraktam a bowdeneket, lepucoltam, lepolíroztam a lemezeit, krómjait, hoztam börzéről elsőlámpát gyönyörű kerettel, azt is felraktam, más egyéb közölnivalóm nincs, sajnos úszom a ZH-k tengerében, nemsokára vizsgaidőszak, úgyhogy a motorok most félre vannak téve. Ludmila pedig várja a januári műszakit üres tankkal, akku nélkül, rongyokkal letakarva, és egy fóliával elzárva a külvilágtól.

Remélhetőleg 2011. Február első (vagy második?) hétvégéjén személyesen is láthatják Őt a soron következő Alföldi Veterán Börzén, Szolnokon.
Egy biztos: Szolnokra, és Kecskemétre ezentúl Vele megyek.

Az elmúlt hétvége során bejártam Kecskemétet, Szolnokot alkatrészek után kutatva, szereztem is egy újabb elsőlámpát, mert ugye sose lehet elég hibátlan a pillanatnyi, illetve Szolnokon majdnem szívbajt kaptam, amikor a szemem láttára túrtak ki a kupacból egy a kitámasztó rögzítésére szolgáló rugóacél lapkát, amit még élőben egy csepptankoson sem láttam, csak hallottam, hogy létezik. Próbáltam alkudozni, végül letettem róla, bánatosan baranoltam tovább, mikor hátulról megszólított egy ismerősöm, mellette az illető, akinél a lemezke volt, mint megtudtam, őt én már ismertem, de eddig csak az éteren keresztül beszéltünk, Zénó21 álnéven garázdálkodik, és még pár hónappal ezelőtt hozzájárult Jawám fejlődéséhez egy elsőlámpával, egy hibátlan hátsó izzófoglalattal, egy kipufogóhollanderrel, egy pár hangtompítófurulyával, és még pár aprósággal, amit ezúton is ismételten köszönök.
Szóval a lényeg, hogy Zénó végül megszánt, és elcserélte velem a lemezkét egy hátsólámpa alá artozó gumira, így a végére jól jöttem ki.
Vettem még két új FAR (olasz) tükröt is, szélesebb látószögű, domborított, és nekem nagyon bejön. :)
Hazaérve Szolnokról nekiindultam a Jawának, feltettem a lemezkét, a tükröket, majd indítás következett...volna szikra sehol...berágtam, elegem van, megy rá a megszakítós.
Besötétedett, estére már hideg is lett, meg pára, nem volt kedvem kint csinálni. Reggel folytattam, délre sikerült szikrát csiholni, előgyújtás belőve, akku feltöltve, balhenger szépen muzsikál, a jobb már kevésbé, durrog-csattog de ez betudható az öreg kondenzátoroknak, így azt még veszek a tökéletesség érdekében.
 

Szigetszentmiklós, 2010.09.25. 6:10'

Megérkeztünk Kristóf barátommal, édesapjával Józsival, és nagybátyjával Zolival a börze helyszínére...

Szigetszentmiklós, 2010.09.25. 6:13'

Vettem megint egy Jawát.

11 hiányos Mustang, 4 és fél babetta, egy Super M20, két és fél 360-as, meg egy 634-es után itt a legidősebb Csehszlovák szerzeményem, sorban a 21. Jawám (19 évesen) egy 1962-es Jawa 555.




















Megláttam, és beleszerettem, 15-öt kértek érte, volt pár bűne, példnak okáért a karburátort takaró idomok, a kuplung, és az elsőlámpa üvege, és a váltókar hiányzik, a fékpedál meg van gyalázva, és a kormányhatároló le van törve a vázról, ezért a fejidom mindkét oldalról horpasztott már kicsit a tankon, illetve a nyereg szivacsa is elporladt a szűk 48 év során.
Tulajdonképp ezt leszámítva hibátlan, és ami a legszebb, hogy gyári fényű! :)
Sokáig csendben gondolkoztam, tanakodtam, önmagammal veszekedtem (te hülye, és ezt hogy viszed haza? Nincs is ennyi pénz nálad... De hát ez egy 62-es pionyr, mindig is akartál egy ilyet...)
Végül 13000 Ft-ért elvittem.


10 óra után valamivel elindultunk Zolihoz, lerakni a motort Pestszentimrére, ott egy picit pucolgattuk Kristóffal, és szóba jött, hogy Zoli keres egy nagy Trophyt. Akitől Jaroslavot vettem anno, Joe bácsinak volt egy trophyja, említette is, hogy szeretné előbb-utóbb eladni, ezért fel is hívtam, hogy megvan-e még? Megvan, bizony!  10 000 Ft-ért papírokkal, lábvédőkkel, eredeti fényezéssel, és gyári oldalcsomagtartókkal, de ez csak egy 125-ös ES. Végül abban maradtunk, hogy visszahívom a napokban, mi lesz, ha nem kell Zolinak, én hazaviszem. Persze ő rögtön lecsapott rá: "menjünk Szarvasra, levisszük a jawát, hozzuk a trophyt holnap." Mondom: miért nem ma? Már nagyon be voltunk sózva, hívtam Joe-bácsit, de nem vette fel a telefont, egész délután, legalább 30x próbálkoztam, semmi szerencsével, végül küldtem egy sms-t, hívjon vissza, ha ráér. Este 9-kor kapom a telefont, megbeszéltük, hogy másnap 10-re ott vagyunk a motorért.

2010.09.26 7:15'

Megérkeztünk Zolihoz, indulunk Szarvasra, pakoljunk! Rövid előkészület után felspaniferezvén a Jawát megindultunk, ám az öröm az első kereszteződésig tartott, mikoris elcsúszott olalra a motor elsőkereke, és félig eldőlt a motor, a hátsó felfogatást megvariálván tovább indultunk, sajnos kevés sikerrel. Fordulás vissza, egy kis barkácsolás következett, laminált forgácslapból készült egy ideiglenes megoldás, ami megtartotta az elsőkereket az oldalirányú mozgástól (magyarul: sín), ezután már olyan büszkén állt a motor a skif tetején, mint újdonsült gazdája, amikor tolta ki azt a börzén a kocsihoz. :)

Hazaérvén Szarvasra bementem Anyáért: "hoztam neked valamit... Édesanyám, Boldog Születésnapot!" :) Mivel aznap ünnepelte, és azonos "évjáratú" Ő maga is (...és persze hogy ne legyek kiutálva itthonról az újabb "lom" miatt :) ).

Fél órával később elindultunk Békésszentandrásra a kis Trophyért, de a történet folytatása már egy másik blog másik bejegyzésében lesz leírva, és nem általam.

Rengeteg kép is készült, amiket mihamarabb igyekszem publikálni.

Összességében elmondhatom, hogy ez egy nagyon jó hétvége volt számunkra!

Az egész még kb 2 évvel ezelőtt kezdődött, mikoris kedvenc (és egyetlen) fizikatanárom, Joe bácsi megemlítette nekem egyik fizika fak't után, hogy volna a vejének egy 350-es jawája, de el szeretné adni, nem tudok egész véletlen rá vevőt?
Dehogynem tudtam! Éveken át egy 350-esre csorgott a nyálam, miután megtudtam, hogy mindez a szeretett, és rengeteg "orális élménnyel" együttjáró szerelgetés, festés, és ismételten szerelgetés után összehozott automata babettámba kerül, hetekig nem tudtam aludni. (szép emlékek... mire belőttem én azon a karbin az úszószintet...) szóval ugorjunk, meglett "A" Jawa. :)






















Örültem, mint majom a farkának, még aznap megpucolgattam, lepolíroztam, leápoltam a műbőrt, a krómokat, az alumíniumokat, beröffentettem, hajj, volt ott öröm, meg bódottá'! :)
Idővel kapott 4 gyári indexet, hátul az Ulo (moped) lámpát felváltotta a gyári, ezt követte a bukókeret, kapaszkodók, ETZ tárcsa, duplaműszeres műszerfal, hozzá tartozó fordulatszámmérős dekni, más már nem is jut eszembe, a végére így nézett ki:






















































Ekkor volt az, hogy vittem Ludmila (blogunk főhősnője, a csehszlovák amazon) hengereit fúrni az esztergályoshoz, akinek a lányát épp akkor látogatta meg egyik barátnője egy nagyon szép állapotú ETZ 125-el. Amíg előbbi Hölgy odabent készülődött, én picit elbeszélgettem utóbbival, mint kiderült, az ETZ-t romos állapotban vette, és saját maga (!) újította fel, és szóba került, hogy szeretne egy 350-est magának, a szomszédjában lévőt, amit viszont gyógyszer áron kínál az idős tulaj, így sajnos arra (egyenlőre) nincs remény. Ekkor felcsillant a szemem, és mondtam neki, hogy van itthon éppen egy eladó, de szeretném, ha jó kezekbe kerülne. Ezután elváltak útjaink, küldtem neki e-mailt a motor adataival, meg egy nagyon hosszú, ám annál részletesebb leírással, rövidke levelezés után kaptam tőle egy elég határozott mondatot: KELL. :)
Még aznap levettem a motor hirdetéseit a netről, minap kaptam egy levelet, összeszedte rá a megbeszélt összeget, jönne érte. (Na jó, ez majdnem így volt... :) ...igazából én mondtam neki, hogy vigye már el, mert nem tudom hova tenni, a pénzzel ráér, de félek, hogy megint összekarcolódik, mivel tavaly nyáron távollétemben apának sikeült egy 10 centi hosszú bevésést eszközölnie a tank tetjén)
Motort kitoltam, beleraktam a feltöltött akkut, és a fesszabályzót, amit a csepptankosból raktam vissza, tanksapka le, megnézem, van-e benzin. Benzin éppen van, ellenben a tank  belül 1-2 mm vastagon rozsdás. Na akkor ment el igazán az életkedvem... ez a tank tavaly ősszel még fémtiszta volt. Köszönöm a MOL-nak, hogy széb*szta a tankomat, javaslom, hogy soha ne tegyék el benzinnel a tankot télire, mostmár ne! Ugyanekkor az elektronika is csődöt mondott, mint másfél nap tyúkbélátnézés után kiderült, egyik fő kábel szakadt el, de úgy, hogy az kívülről nem látszott, mert a burkolata ép maradt, így is csak a véletlennek köszönhetem, hogy megtaláltam a hiba okát. Miután leereesztettem a benzint, akarommondani 5 liter benzinszagú 100%-os rostos baracklevet, kimostam a tankot, új csaptömítést tettem be, illetve a két különböző gyertyát kicseréltem két PAL N7-esre, első rúgásra indult, és mint a doxa óra, úgy járt. Tettem is vele egy-két búcsúkört, vigyorogtam, mint a tejbetök. Tegnapra befejeztem, ma pedig jött Dóra érte, és el is vittük (pontosabban ő tolta, mert "én motorom, én tolom" jeligével nem engedte át nekem ezt a szerepet) egy közeli garázssorra, ahol jelenleg is pihen. Napokkal ezelőtt agyalt is, vajon mi legyen a neve a Csehszlovák Telivérnek? Egy vérbeli cseh nevet választott: Jaroslav.
Ez a motor, ha nem is az általam legtöbbet használt motorja, mégis egy mérföldkőnek tekintek rá életemben, ekkor buzultam bele igazán a kéthengeresekbe, és köszönöm, hogy ez így alakulhatott, nem utolsó sorban sok-sok balesetmentes kilométert kívánok Dórának, Jaroslavnak, meg mindannyiójuknak, akik olvassák néhanapján ezt a blogot.

Zárásul itt egy rövidke videó még "régről":

...mármint úgy-ahogy. :)

Beszerzésre vár:

Ép kipufogó hollanderek, elsőlámpa, oldaltámasz, hangtompító furulyák (csak hogy ne melegedjen annyira, ha bejáródik, valószínűleg megválok tőlük... :)), csomagtartó, más egyéb nem is jut az eszembe... ja igen, mindehhez, illetve a papírozáshoz jól jönne némi lé. :)
Ha valakit érdekel igényes, pontos, lelkiismeretes hengerfúró korrekt áron, Szarvason tudok egyet... :)
30 éven át Trabant hengerekből élt, szerintem ez elég referencia.

Tehát miután elhoztam a hengereket, vágtam gyors' fél milis klingeritből hengertalptömítést, összeraktam, rúgtam rajta egyet-kettőt, felraktam az akkut töltőre, 5 perc múlva úsztatás, töltő le, gyújtást rá, és lám, gyönyörűen indult elsőre. :) Mi ez kérem, ha nem profizmus?
Készültek képek is...hajjaj. :)